Védekezés szárazság ellen
A júliust tartják a legmelegebb hónapnak, meg talán a legkevesebb csapadék is ilyenkor hullik. A kerti munkák teendői között ezért a talaj nedvességének megőrzése az egyik legfontosabb feladat. A rendszeres és alapos öntözés nélkül a zöldségeink termése, a virágok, fák, bokrok, gyümölcsök mind-mind kárba veszhetnek, nem beszélve az eddig bele fektetett munkáról.
Júliusban az időjárás is igen szeszélyes, épp ezért a kert öntözését is az időjáráshoz kell igazítani. Ha nincs, túl nagy hőség ne öntözzük túl a növényeket, de a perzselő melegben is figyeljünk oda, hogy napközben ne locsoljunk.
A kert kb. 2,5 cm esőt vagy vizet igényel minden héten. A kora reggel a legjobb időszak a locsoláshoz. Az esti öntözés azért nem a legmegfelelőbb, mert az egész éjszakára nedvesen maradt levelek hajlamosabbak a gombabetegségekre.
A locsolás teljesen hasztalan, ha a víz túlságosan gyorsan folyik át a növény földben lévő részén, szárazon hagyva a gyökér tetejét. A víz apránként adagolásával hatékonyabb locsolást érhetünk el. A cél, hogy a víz kellő mélységben lejusson a növény gyökeréhez, legyen szó palántákról, szobanövényekről, bokrokról vagy fákról.
Mindig akkor locsoljunk, amikor szükség van rá. Az automata időzítővel ellátott öntözőket állítsuk át abban az esetben, ha az időjárás előrejelzések szerint eső várható, vagy naponta vannak záporok, zivatarok. A növényzet túllocsolása ugyanolyan káros, mint a kiszáradás, ilyenkor a gyökerek túl sokáig állnak vízben, így rothadásnak indulhatnak vagy oxigénhiányt szenvedhetnek.
Időnként több öntözésre lehet szükség, ha az átlagosnál melegebb és szárazabb az idő, ha száraz és homokos a talaj, vagy ha a növények sűrűn vannak ültetve. Az idősebb, érettebb növényeket elegendő kevesebbszer, de bőséges vízzel megöntözni.
A talaj felső rétegének lazításával is segíthetjük visszatartani a nedvességet.
Ha júliusban nagy a hőség, a füvet ne vágjuk túl rövidre, mert kiszárad, hagyjuk meg kicsit nagyobbra, és locsoljuk rendszeresen.
A talaj nedvességének megőrzésére egyre többen használják a talajtakarásos nedvesség megőrző eljárásokat a különböző konyhakerti növények esetében is. Ezt mulcsozásnak nevezik és általában a kerti ápolás során levágott fűnyesedéket használják erre a célra.
A mulcsozás több várható előnnyel is jár:
- Megőrzi a talaj nedvességtartalmát, tehát csökkentheti a szükséges öntözések számát
- Felfogja az esővizet, tompítja annak erodáló hatását
- Visszaszorítja a gyomok növekedését
- Szabályozza a talaj hőmérsékletét: megakadályozza a túlzott lehűlést és felmelegedést
- Gondozottság érzetét nyújtva díszítheti is kertünket
A talajtakarás hosszabb idő alatt javítja a talaj állapotát. A takarásra használt szerves anyagok lebomlásuk során szerves anyaggal gazdagítják, s egyúttal lazítják a talajt. A lebomlási folyamatokat ilyenkor emBIO használatával fokozni is tudjuk. Ennek következtében fejlődik a gyökerek növekedése, javul a talaj vízáteresztő és -befogadó képessége. Megnő a talaj szervesanyag-tartalma, s ez elősegíti a giliszták és más hasznos, a lebontási folyamatokban részt vevő szervezetek felszaporodását.
Talajtakarásra a leggyakrabban fűnyesedéket szoktak használni, hiszen a gyepápolás, fűnyírás során keletkező nyesedék vékony rétegben elterítve a fent felsorolt előnyöket képes biztosítani. A másik kedvelt talajtakaró fakéregből készül és dekoratív volta miatt közterületeken is népszerű. Alkalmas lehet a metszés után maradt gallyak daráléka is, amit erre célra készített kerti gallyaprítókkal készíthetünk el. A lehullott s összegereblyézett falevélből is készíthetünk mulcsot, főként, ha a fűnyesedékkel keverjük, hogy jó vízáteresztő réteget kapjunk, amely idővel komposztálódva majd a talajszerkezet hasznára is válik.
