Ha befagy a kerti tó
A téli hónapok nem sok munkát igényelnek a kerti tó körül. Bár egyre inkább az enyhe telek a jellemzőek, nem ritkák a kemény hideget hozó időjárási frontok, amik akár több hétig is kitartó fagyot jelentenek. A fagy pedig a kerti tó befagyását is magával hozza!
Télen a hideg időszakokban a tavak vizének hőmérséklete is csökken. A víz csodálatos fizikai tulajdonsága, hogy a 4Co-os víznek a legnagyobb a sűrűsége, ezért ez süllyed le a tó aljára. Ez teszi lehetővé, hogy a vízben élő élőlények a komoly fagyokat is ezen az állandó hőmérsékleten vészeljék át. Ez a hőmérséklet ideális a halak téli hibernációjához. Persze ez csak akkor lehetséges, ha kerti tavunk elég mély ahhoz, hogy a felületén képződő jég hízása során ne jusson le a tó fenekéig.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a nálunk kialakult klímánál a leghidegebb teleken is maximum 50 cm vastag jégréteg szokott kialakulni. Ennek tükrében egy 1 méter mélységű tó már megfelelő arra, hogy halaink biztonsággal átteleljenek. Ehhez azonban be kell tartanunk pár alapvető szabályt!
A tóban a víz különböző hőmérsékletű rétegekbe rendeződik. Fontos, hogy ezeket a rétegeket ne keverjük fel, mert akkor a mélybe is lejuthatnak a hidegebb víztömegek. A különböző tavi keringető szivattyúkat, levegőztetőket erre az időszakra vegyük ki a tóból és ne is tegyük azokat vissza, amíg a külső hőmérséklet nem emelkedett 12Co
fölé.
A halaknak télen is szükségük van oxigénre, e nélkül nem fogják kibírni tavaszig. Ha teljes felületén befagy a tó és elzáródik a víz felszíne, a vízben lévő oxigén mennyisége gyorsan csökkeni kezd. Ezt tovább fokozza, amikor hó is borítja a jeget. Ilyenkor a fény sem tud lejutni a vízi növényekhez, azok fotoszintézise is lehetetlenné válik és oxigéntermelésük leáll. Ezt tetőzi, hogy oxigén nélkül a növényi anyagok bomlásnak indulnak, káros, mérgező gázok fejlődősét indítva meg. Nem meglepő tehát, hogy minden esetben szükség van egy állandó lék fenntartására, ahol a légköri oxigén a vízbe juthat és a mérgező gázok távozhatnak. A hó takarásról általánosan elmondható, hogy a tófelszín legalább 1/10-e legyen hótól mentes.
A lék a tó tüdejét jelenti a téli időszakban! A lék folyamatos fenntartása, jégmentesítése a halak biztonságos áttelelése érdekében szükséges, amiről a kerti tó tulajdonosként gondoskodnunk kell. Erre már több profi megoldás is létezik. Ilyen a léktakaró, ami meggátolja a befagyást és biztosítja az oxigén bejutását, valamint lehetővé teszi, hogy a képződött mérgező gázok eltávozhassanak. Választhatunk egyszerű, nikecell anyagú léktakarót, vagy hungarocellből készült több lékkamrából álló befagyás gátló tömböt. A gyártók kínálatában már bőségesen megtalálhatóak négy évszakos jégmentesítő eszközök is, melyek télen a tavunkat védik az összefüggő jégtakarótól, tavasztól őszig pedig levegőztetésre valamint szökőkútként is használhatóak.
Amennyiben ezeket az eszközöket a már befagyott tavon szeretnénk üzembe helyezni legyünk nagyon körültekintőek a szükséges lék készítése során. Csákányozással, kalapácsolással, fúrással feleslegesen nagy zajt csapunk, ami megzavarja a nyugalomba vonult, telelő halakat. A hangok hatására az enyhénkábult hibernált állapotukból feléledve úszkálni kezdenek és felúszhatnak a jégréteghez. Itt könnyen hozzáfagyhatnak alulról a jéghez és elpusztulhatnak.
Sokkal kényelmesebb és egyszerűbb megoldás, ha egy nagyobb fazékban vizet forralunk, és azt ráállítjuk a jégre. Ez a leghumánusabb és környezet kímélő házi megoldásnak mondható. Persze oda kell figyelni, hogy a fazék a lék kialakulását követően ne süllyedjen el. Amennyiben meg tudjuk oldani, hogy az így kialakított lék legalább napi 14-16 órában nyitva maradjon akár el is tekinthetünk egyéb eszköz alkalmazásától.
Bárhogy is döntünk, figyeljünk arra, hogy halaink biztonságban, nyugalomban teleljenek tavunkban, hogy tavasszal minden példányt ismét üdvözölhessünk.
