Aerob és anaerob mikroorganizmusok
Aerob és anaerob mikroorganizmusok
Az anaerob (oxigént nem igénylő) mikroorganizmusok olyan feltételek között élnek és fejlődnek, ahol nincs jelen oxigén. Elfogadott nézet, hogy a Föld a korai fejlődési szakaszaiban gyakorlatilag mentes volt az oxigéntől egy olyan atmoszférában, amely főként metán-, ammónia-és széndioxid gázt tartalmazott. Először ezen légköri viszonyok között fejlődtek az anaerob mikroorganizmusok.
Az óriási mennyiségű salakanyagok, melyeket erőteljes szaporodásuk folytán
termeltek, majdnem kizárólag oxigénből és nitrogénből álltak.Az anaerob mikroorganizmusok csoportjához tartoznak a Lactobacillus bifidus
és a bélbaktériumok más törzsei, zimogének (ezek a fermentáló baktériumok), illetve a
szulfát-redukáló baktériumok, chlorobaktériumok és barna-zöld fotoszintetizáló-baktériumok.
Az aerob (oxigént igénylő) mikroorganizmusoknak oxigénre volt szükségük a túléléshez és azt feltételezik, hogy csak akkor fejlődtek ki, amikor a légkör elegendő oxigént tartalmazott a túlélésük számára. Az oxigén nagyrészt az anaerob baktériumok élettevékenységéből származó salakanyagként kerülhetett a légkörbe.
Bolygónkon jelenleg létező mikroorganizmusainak jelentős többsége aerob és ezek
olyan körülmények között élnek és virulnak, ahol az oxigén túlsúlyban van.
Közéjük tartoznak a kék- és zöld algák, azotobakterek, Bacillus subtilis, methanogének és
a szulfurbaktériumok.
Mivel e két csoport életfeltételei döntően ellentétesek, sokáig azt feltételezték, hogy nem
élhetnének együtt. Ennek ellenére megmutatkozott, hogy a fotoszintetizáló-baktériumok
és az azotobakter-(aerob)baktériumok tudnak együtt élni, ha környezetükben antioxidáló
anyagok (úgynevezett antioxidánsok) fordulnak elő. Az antioxidánsokat az anaerob baktériumok egy része is termeli, ezzel védekezve az aktív gyökök (az elemi oxigén) ellen.
Mindkét csoport természetesen a talajban fordul elő és egészen az EM (Effektív Mikroorganizmusok) felfedezéséig általában az aerob mikroorganizmusokat tartották a „jóknak” és az anaerob mikroorganizmusokat a „rosszaknak”.
Lactobacillus baktériumok és a fotoszintetizáló baktériumok fontos komponensek az EM képletben, az anaerob-csoporthoz tartoznak. Újabban úgy tudják, hogy a betegségek kontrollálásánál hatékonyak.
Biztosan ki lehet jelenteni, hogy bolygónk ökológiai rendszerét meghatározó természeti
törvényekkel egyetértésben, az aerob mikroorganizmusok patogén törzsei fölötti kontrollt
az ugyanazon csoportból való erős mikroorganizmusok gyakorolják, mint hasonló módon
az anaerob mikroorganizmusok patogén törzsei fölötti kontrollt az anaerob csoportból származó erős törzsek. Ezt a hatást fejtik ki az együtt élni képes erős aerob és anaerob baktériumok, melyek az EM rendszerben megtalálhatóak, és ezáltal tudja az EM kontroll alatt tartani a vele kezelt környezetet.
